Sára Karig, 28. 6. 1987, Budapest, Hungary
Watch and Listen
| Full video (mp4, 2 min) |
| Preview video (mp4, 1 min) |
Audio track (mp3, 2 min)
|
TranscriptPlease note that this transcript is based on audio tracks and doesn't have to match exactly the video
Elmondaná a történetét?
Ebben a házban és ebben az utcában éltem 1947-ben, a választókerület hivatalos (vezetője) voltam. A választás után, a második napon, amikor a házból jöttem kifelé, két ember megszólított, ez tulajdonképpen a választások napján volt. Nem gondoltam arra, hogy hibáztam volna. De utasításba adták, hogy körülbelül 600 embert letartóztatnak, mert csalást követtek el a választási szavazólapokkal, elég bonyolult elmondani, milyen is volt. Soha nem gondoltam, hogy ennek következménye lesz. Szóval, megkérdeztem a két embert, mit akarnak. Azt felelték, hogy gazdasági kérdésekkel kapcsolatban tanúnak szeretnének. Mondtam, hogy nem kaptam értesítést. Mondták, hogy írhatnak nekem egyet. Megírták, ezalatt felfelé néztem, és fentről két másik ember jött lefelé. Megfordultam és láttam, hogy lentről két újabb ember jön felfelé. Megkérdeztem, hogy minden tanú mellé ilyen kíséret jár? Azt felelték, tudja, hogy megy ez, és ekkor kissé cinikusan és gyanakvóan néztek rám. Amikor leértünk az autóhoz, ami egy fekete autó volt, már láttam a következő lépcsőfordulótól, függöny volt benne, és egy nagy, fekete, lefüggönyözött autó mindig azt jelentette, hogy valakit valamilyen ok miatt elvisznek. Amikor kinyitottam az autót, az autóban még két ember volt, összesen hatan voltak, és ennél a kettőnél „davajgitár” volt, így hívtuk a gépfegyvert. Magukkal vittek és átadtak a szovjet hatóságoknak.
A sarkvidékre kerültem, ahol hét évet töltöttem el, és csak azért kerültem el onnan, mert Sztálin meghalt. Kiszabadultam és azóta boldogan élek.
Sára Karig (1914–1999)
Karig Sára Baján született 1914. június 13-án, és Budapesten hunyt el 1999. február 2-án. Szülei pedagógusok voltak, három gyermeket neveltek. Édesanyja nagy hangsúlyt fektetett a gyermekek haladó szellemű nevelésére. Iskoláit Baján, Németországban, majd Szegeden végezte, egyetemi tanulmányait Szegeden és Budapesten fejezte be, de a londoni egyetemen is szerzett egy tanári diplomát.
1943-ban a Szociáldemokrata Párt tagja lett. 1944-től a Svéd Vöröskereszt gyermekosztályán dolgozott. Nagyon sok zsidó származású gyermek, magyar katonaszökevény, angol hadifogoly köszönhette neki az életét, embermentő tevékenységéért 1985-ben a Világ Igaza kitüntetésben részesült.
Az 1947-es választásokon az SZDP delegáltjaként a kerületi választási biztosként bejelentést tett a kék cédulákkal való választási visszaélésekről. A kitört politikai botrány ellenére Karig Sárát másnap a rendőrség bevitte tanúkihallgatásra, és rövid időn belül átadták őt a szovjet hadsereg nyomozóinak. A szovjetek minden vádemelés és ítélet nélkül Budapestről elhurcolták az északi sarkvidékre, és a vorkutai munkatáborban, agyag- és szénbányában kellett élete következő hat évét letöltenie.
1953-ban, Sztálin halála után a külföldi fogvatartottak nagy részét hazaengedték, így került haza rendkívül rossz fizikai állapotban. Barátai fordítói munkát szereztek neki, így kapott állást az Új Magyar Könyvkiadó, a későbbi Európa Kiadóban, ahol néhány év múlva szerkesztő lett. Sokat fordított, például Bulgakovot, Tagorét, Agatha Christie-t, rengeteget szerkesztett, ő gondozta a 84 kötetes Népek meséi sorozatot. 1957-ben rehabilitálták, 1985-ben József Attila-díjat, 1994-ben műfordítói munkásságáért a Magyar Köztársaság Érdemrend kiskeresztjét kapta meg.