László Antal, 2. 7. 1987, Budapest, Hungary

TranscriptPlease note that this transcript is based on audio tracks and doesn't have to match exactly the video

Magyarország gazdaságának elmozdulása a teljes piacgazdasági működés irányába feltételezi a párt visszavonulását a gazdasági területről. Mennyire tud a párt visszavonulni?

Mennyire vonult vissza? Hát, ez egy komoly problémája a reformprogramunknak! Maga a program is, az általunk készített program is kijelenteni, hogy a párt és állam közötti munkamegosztást, szereposztást meg kell változtatni, egyértelműen el kell határolni az állam gazdasági szerepét, és a pártnak valóban csak az elvi irányításra, tehát a hosszú távú stratégiákra szabad koncentrálnia. Ha ezt nem tudjuk megvalósítani, akkor valóban nehezen képzelhető el egy piaci típusú reform bevezetése, de azt gondolom, hogy erre most van esély. A ’most van esély’-be beleértem a nemzetközi fejleményeket, a szovjetunióbeli fejleményeket is, amelyek ehhez kedvezőbb alapot teremtenek, és beleértem azt is sajnos, hogy nagyon rossz a magyar gazdaság helyzete, ami kényszerítőerő arra, hogy aprólékos és nem összehangolt irányítással ne tegyük tönkre a gazdaságot.

Gorbacsov a Comeconnal való szorosabb együttműködést szorgalmaz, ugyanakkor hangsúlyozza a gazdasági reformot is. Némi ellentmondást érzek retorikájának e két eleme között. Mi erre Magyarország válasza? Mennyire fér össze az önök programja, az önök reformtörekvése Gorbacsov elképzelésével a Comeconban való szorosabb integrációról?

A szovjetunióbeli fejlemények minket kétféleképpen érintenek. A politikai változások kedvező légkört teremtenek a magyar reformtörekvéseknek. Az a törekvés viszont, hogy a KGST szigorúbban működjön együtt, ez kétségtelenül komoly problémákat okoz, mindazonáltal a jelenlegi javaslatokban szerepel a KGST-mechanizmus korszerűsítése is, és ezt nem Magyarország kezdeményezi, hanem más, elsősorban a Szovjetunió kezdeményezi. Abban az esetben az együttműködésnek jobb formái lehetségesek. Ma, ameddig a Comecon-kapcsolatokban a pénz szerepe nagyon kicsi, olyan típusú javaslatokon is gondolkozunk, hogy kereskedőházszerű vállalatokkal kapcsoljuk össze a magyar termelőket és a szovjet partnerekkel. Tehát iktassunk közbe kereskedőházakat, amelyek a két mechanizmus eltéréséből fakadó feszültségeket enyhítik. Ez nehéz volt, nem tehetek róla.

Az igazi probléma, az az, hogy a szocialista országokkal való gazdasági kapcsolatokban nem működik a pénz. Ha működne a pénz, akkor a kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése előtt nem volna akadály. Itt az a probléma, hogy naturális tervezési eszközökkel akarják szorosabbra fonni a kapcsolatokat, nagy fejlesztési programokkal. Tehát nem a jelszó a kérdés, hogy a szocialista országok között legyen jelentős kereskedelmi kapcsolat, hanem az a döntő kérdés, hogy ezt a kereskedelmi kapcsolatot egy olyan gazdasági együttműködési rendszerben kell megvalósítani, ahol nem működik a pénz és nem működik a piac. Ilyen esetben a KGST-re termelő vállalatok rövid idő alatt megszűnnek versenyképesek lenni, lemaradnak a műszaki fejlesztésben, tehát ezt a kérdést is mechanizmuskérdésnek tekintjük. Ezért úgy gondoljuk, hogyha a KGST-ben megerősödnek azok a törekvések, amelyek a transzferábilis rubelt fokozatosan konvertibilissé kívánják majd tenni, akkor lehetséges egy racionális alapokra helyezett együttműködés a Comecon-piacon is. Ameddig ez nem valósul meg, addig megpróbálkozunk olyan kereskedőházak létrehozásával, amelyek a magyar vállalatokkal üzleti partnerekként állnak szemben, és ők kereskednek tehát közvetlenül a szovjet partnerekkel, vagyis közbeiktatjuk ezeket a kereskedőházakat, közvetlen a vállalatközi kapcsolatok közé. Ezzel reméljük enyhíteni ezt az ellentmondást, amely – mondom – elsősorban nem gazdaságpolitikai ellentmondás, a nyugat felé való nyitást nem zárja ki a gorbacsovi politika, a keleti kapcsolatok racionalizálása itt a kulcskérdés, amit meg kell oldani, itt az ellentmondás gyökere.

A jelentésében arról beszél, hogy nincs gazdasági reform politikai változás, politikai reform nélkül. Mi a kettő kapcsolata? És miért kulcsa a gazdasági reformnak a politikai?

Több oka is van. Először is olyan súlyos helyzetben van a gazdaság, hogy nem lehet megvalósítani egy reformprogramot a társadalom feje felett, tehát úgy, hogy egy szűkkörű apparátus kidolgozza, majd meggyőzi őket. Ezt csak nyílt társadalmi vitákban lehet elfogadtatni, egy programot, egy olyan helyzetben, amely áldozatot követel a társadalomtól. A második ok, hogy a gazdaság hatékony működése, az a párt és állam viszonyának tisztázását, a parlament szerepének az erősítését, egyáltalában szilárd garanciák kiépítését igényli, és ez már nem egyszerűen gazdasági kérdés, itt már a vezetők kiválasztódása is nagyon fontos kérdés. Nem lehet elhatárolni a gazdaságot a politikai intézményrendszer működésétől, ezt egyébként már számos elméleti szakember, például Bruce is bebizonyította, hogy ilyen mesterséges különválasztása a gazdasági és társadalmi problémáknak nincs. Érthető volt? Elnézést!