János Berecz, 15. 6. 1988, Budapest, Hungary

Metadata

Location Budapest, Hungary
Date 15. 6. 1988
Length 04:49

Watch and Listen

Full video (mp4, 4 min)
Preview video (mp4, 1 min)
Audio track (mp3, 6 min) Show player
×
0:00
0:00

TranscriptPlease note that this transcript is based on audio tracks and doesn't have to match exactly the video

A demokratikussá tételi folyamat során, ha lehetővé teszik, hogy a párton belül frakciók alakuljanak ki, ha lehetővé teszik, hogy a parlament nagyobb szerepet kapjon, nagyobb szerepet tulajdonítanak a különböző társadalmi csoportoknak és közösségeknek, nem teszi-e ez tulajdonképpen a helyzetet olyanná, hogy de facto kialakuljon egy többpártrendszer?

Ilyen messzire én előre látni nem tudok. Azt tudom, hogy ebben a szakaszban ellenőrizhetők és kézben tarthatók ezek a folyamatok, abból a szempontból, hogy egy párt legyen, miközben a politikai élet rendkívül sokszínűvé válik, hiszen olyan szervezetek jelennek meg, elsősorban lakossági kezdeményezésre, bizonyos csoportok érdekeinek a kifejezésére, amelyek szokatlanok. Hogy aztán hosszabb távon, több éven, vagy évtizeden keresztül hogyan alakulnak a folyamatok, az már a gyermekeinknek és az ő gyermekeiknek lesz a dolga.

Legutóbbi beszédében, ha jól emlékszem, szombaton, azt mondta, hogy az MSZMP széles körben akar támaszkodni a nemzeti haladó demokratikus mozgalmakra. Hogyan definiálná ön ezeket a mozgalmakat? Belefoglalná-e ebbe például a Fideszt, vagy a progresszív erők szervezetét? Hogy látja ezt a kérdést?

Minden olyan társadalmi mozgást, szervezetet és törekvést, amely néhány alapvető követelménynek eleget tesz, például betartja az alkotmányt, a szocializmus építésében akar részt venni, akkor is, hogyha más a felfogása a szocializmusról, mint nekünk, hogyha nemzetközi kötelezettségeinket tiszteletben tartja és a párt vezető szerepét elfogadja, ebben az esetben mi nemcsak, hogy támaszkodni, nemcsak párbeszédet akarunk velük folytatni, hanem szeretnénk velük együttműködni is. A Fidesz, ez egy másik dolog, úgyhogy külön is kezelném, mert mi azt az óhajunkat fejeztük ki, mint párt, hogy nem szeretnénk a Kommunista Ifjúsági Szövetség mellett még egy országos politikai ifjúsági szervezetet, mert az megosztja az ifjúságot, de ezen túl mindenféle szervezkedést el tudunk képzelni az ifjúság soraiban. Hogy aztán a Fidesz sorsa hogyan alakul, az nem a párttól függ, hanem kormányzati és a bírósági intézményektől.

Tehát Grósz úr úgy nyilatkozott, hogy az MSZMP Alkotmánybíróságot von be és az Alkotmánybíróság fog foglalkozni azoknak a csoportoknak, egyéneknek a kérdéseivel, akik problematikusan lépnek fel. Na most ugyanakkor Mister Grósz azt is hangsúlyozta, hogy adminisztratív intézkedések is szükségessé válhatnak ezekkel a csoportokkal szemben. A kérdés tehát az, hogy az Alkotmánybíróság biztosít-e védelmet ezeknek a csoportoknak, például Nagy Jenőnek vagy Demszky Gábornak ilyen esetben?

Itt most egy kicsit előre kell néznünk, ugyanis a mi törvényeink között nincsen olyan, amely a gyülekezési szabadság gyakorlását, illetve az egyesülési szabadság gyakorlását körülírná és biztosítaná. Ilyen a nyugat-európai országokban van, és mi figyelembe is vesszük most a törvénykezésünk során. Bízom abban, hogy ez év végén a parlament elfogad ilyen törvényt bizonyos társadalmi vita után. Ebben az esetben törvényesnek lehet tekinteni minden olyan működést, amely általam említett három-négy alapvető követelménynek eleget tesz, és akkor, hogyha megsértik ezeket a törvényeket, mondjuk a hatóságok, és akkor feltétlenül a bíróság igazságot tesz, mondjuk az illető javára.

János Berecz (1930)

János Berecz

Berecz János, magyar politikus 1930. szeptember 18-án született egy szabolcsi kistelepülésen, Ibrányban. Kétszer nősült, első házasságából három gyermek született. Szülei egy-két holdon gazdálkodó szegény parasztok voltak. Elemi iskoláit szülőfalujában végezte, majd a Sárospataki Református Gimnáziumba, két testvére Nyíregyházára került. Érettségi vizsgáját azonban a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos gimnáziumban tette le 1950-ben.

Egyetemi tanulmányait a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen kezdte meg magyar-történelem szakon, majd az ELTE BTK tudományos szocializmus szakán tanult tovább. Az egyetemen belül megalakult, majd 1954-ben önállósult Lenin Intézet hallgatója lett, egyúttal a Dolgozó Ifjúsági Szövetség titkára volt. 1955-ben diplomázott, ezt követően a DISZ Budapesti Bizottságának politikai munkatársa lett. 1957 tavaszán a Kommunista Ifjúsági Szövetség politikai munkatársként tevékenykedett, majd 1960-tól a KISZ Központi Bizottsága egyetemi és középiskolai osztályának vezetője lett. 1963 szeptemberétől a Szovjet Kommunista Párt társadalomtudományi akadémiáján tanult, 1967-ben kandidátusi fokozatot szerzett. Dolgozata az Ellenforradalom tollal és fegyverrel, 1956 címet viseli, 1969-ben nyomtatásban jelent meg, majd 1989-ig még két kiadást élt meg a könyv. Ez lett a Kádár-korszak 1956-os eseményekről szóló alapkönyve, hivatkozási alap volt 1989-ig.

1966 augusztusától a Külügyminisztérium pártbizottságának titkára volt, 1972-ben az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője, majd 1974-től vezetője lett. 1980-ban bekerül a Központi Bizottságba, 1982-ben a Népszabadság főszerkesztőjévé nevezik ki. 1985-től ideológiai KB-titkárként ő felügyelte az Agitációs és Propaganda Osztályt, emellett megkapta az Agitációs és Propaganda Bizottság vezetését, ő vette át Aczél György feladatait. Ebben az időszakban a párt egyik legbefolyásosabb politikusává lépett elő, Kádár János közeli bizalmasaként tartották számon. 1987-ben Kádár János ajánlására bekerült a párt legbelső döntéshozó körébe, a Politikai Bizottságba. Végig kitartott az MSZMP egyeduralma mellett, de a megváltozott körülmények miatt 1989 tavaszán kibuktatták a Politikai Bizottságból, majd néhány hónap múlva a KB-titkári posztja alól is felmentették.

1989-ben az MSZMP utolsó kongresszusán a többpártrendszerre átállás jegyében megalakult a Magyar Szocialista Párt, de nem csatlakozott. A marxista-leninista elvek mellett kitartó kisebbséggel újjáalakította az MSZMP-t. Itt a Központi Bizottság tagja lett. 1990-ben, az első szabad választásokon országgyűlési képviselőjelöltként nem szerzett mandátumot. 1991-ben kilépett a pártból. 1994-ben vállalkozásba fogott, több céget vezetett. 1997-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, de 1999-ben onnan is kilépett. Ezután nyugdíjba vonult és több könyvet írt.