Sándor Demján, 2. 7. 1987, Budapest, Hungary

Metadata

Location Budapest, Hungary
Date 2. 7. 1987
Length 13:12

Watch and Listen

Full video (mp4, 13 min)
Preview video (mp4, 1 min)
Audio track (mp3, 0 min) Show player
×
0:00
0:00

TranscriptPlease note that this transcript is based on audio tracks and doesn't have to match exactly the video

A kérdésem a következő, hogy amennyiben a magyar népgazdaság jövője a bankárok, a részvényesek, a vállalkozók kezébe kerül, akkor tulajdonképpen ez több csődbe menést jelent majd a magyar népgazdaságban, esetleg munkanélküliséget jelent. Hogyan látja ön ennek a kérdésnek, illetve ennek a problémának a helyzetét?

Ez várhatóan, a kérdésre azt tudom mondani, hogy várhatóan igaz lesz. Gyakorlatilag a mi számításaink szerint az elkövetkező öt-tíz évben körülbelül hat-hétszázezer embernek kell munkahelyet változtatni. Egy vállalatfelszámolás, leépítés és egy ipari szerkezet, tehát termelési szerkezetátalakítással ez természetszerűen együtt jár. Lehetséges az is, valószínűleg bekövetkezik, hogy átmenetileg a foglalkoztatottak egy-két százaléka munkahelyet keres, vagy átképzés alatt van. Ez egy természetes menete és rendje. De nem hiszem, hogy nálunk mondjuk olyan arányú munkanélküliség lenne majd, mint mondjuk Angliában és az emberek ezt fel fogják és meg fogják érteni, még akkor is, ha most nagyon nehéz felébreszteni és ráébreszteni az embereket arra, hogy ez az érdekükben történik és szükséges. Ha a világpiac, s az emberek igényei megváltoznak, akkor nem lehet ugyanazt a terméket termelni, ez egy teljesen természetes dolog, és ez ilyen szempontból, úgy érzem, hogy egy egészséges folyamat. Erre pedig azért van szükség, mert a szocializmus végül is azt hirdette meg, hogy nála lesz a legmagasabb az emberek jóléte és életszínvonala. Ha a termelés nem lesz hatékony, akkor ezt a célt nem tudja elérni. És mondtam már, és megismétlem, hogy egy gazdasági versenyben, amiben két társadalomnak van versenye, ott nem lehet háborút veszteni, csak csatákat lehet nyerni. Lehet, hogy az elmúlt években a saját hibáinkból elvesztettünk néhány csatát, de a gazdasági verseny módot ad arra, hogyha levonjuk a hibákból a következtetéseket és hatékony termelést valósítunk meg, akkor megnyerjük a következő csatákat. És a szocializmus, az nem a termelés módszereiben kell különbözzön a kapitalizmustól, mint mondtam, hanem az elosztásban, az elosztási viszonyok megváltozásában, és a haszon és a jövedelem elosztásában kell alapvetően különbözzön.

Úgy tudom, hogy ön az egyik nagy propagálója a magyar népgazdaság mind fokozatosabb piacorientálttá tételében. Milyen akadályokat lát ön ennek az útjában, ami esetleg az egyre szélesebb piacgazdaság kibővítését akadályozná? Hol lát határokat?

Hát, az alapvető probléma, az a megtermelt nemzeti jövedelem nagysága. Egy szocialista ország ezt nem teheti meg, hogy az állampolgárai számára egy alapbiztonságot, a létéhez szükséges alapokat valamilyen módon és valamilyen szinten ne biztosítsa. Tehát ez az egyik probléma. Egy teljes piaci viszony bevezetése, az egy olyan inflációs hatást jelenthetne esetleg, amit csak akkor szabad megtenni, ha időben gondoskodunk azokról az emberekről, legyen az nyugdíjas, pályakezdő, kisebb jövedelmű ember. Hát, ehhez természetesen először hatékonyan kell termelni és ehhez pénzalapokat kell teremteni. Az alapvető probléma persze, mindezek ellenére, a szemléletben van és az ismeretlentől való félelemben. Sokkal bátrabban léphettünk volna piaci viszonyok felé, szerintem ezt a következő években meg is tesszük, hiszen a vállalatok önállósága és egy hatósági jellegű uralom az árak képzésében, a nem valós piaci viszonyokban ellentmond egymásnak, és ebből adódóan az a véleményem, hogy a piaci viszonyok még jobban kiteljesednek, de a piaci viszonyok kiteljesedéséhez szükség van arra is, hogy a pénzviszonyok is uralkodóak legyenek, ehhez pedig a bankok működésére van szükség. Tehát úgy érzem, mikor ez a reform továbblép, maga a bankreform, akkor teremtődik meg a feltétele annak, hogy piaci viszonyok uralkodjanak Magyarországon. Bár azt megjegyzem, úgy, ahogy sem Angliában, sehol máshol, senki nem ringatja magát abba az illúzióba, hogy valóságos piaci viszonyok vannak, hiszen ma már a japánok vonulhatnának fel hadihajókkal Amerika partjai előtt és követelhetnék a szabad kereskedelmet ugye, mint a piaci viszonyok egyik legfontosabb létét. Vagy mindenki tudja, hogy jó néhány multinacionális vállalat a világon meghatározza az árakat, de a választóknak, meg az embereknek meghagyják azt az illúziót, hogy nekik van választási lehetőségük. Tehát a klasszikus kapitalizmus időszakára, a múlt századra jellemző valós szabadpiaci viszonyok a mai világban nem léteznek és szerintem nem is lesznek már.

Az a véleménye, hogy a párt teljes mértékben esetleg kivonulhat a magyar népgazdaság irányításából?

Én ilyet nem képzelek el és nem is szeretném. Egy pártnak az a feladata, hogy uralkodjon, egy kormánynak az a feladata, hogy kormányozzon. Szerintem a párt nagyobb szabadságot kell adjon a kormánynak ahhoz, hogy kormányozzon, ehhez kell egy követelményrendszert felállítson és ezen belül a kormány, hogyha jól és hatékonyan kormányoz, ha jó gazdasági mechanizmusokat talál, akkor ez a megfelelő. Mert ezt megkérdezném, hát, szerintem a Konzervatív Párt Angliában, az épp úgy benne van a kormányban és épp úgy benne van a gazdaságban, ott se vonul ki belőle, sőt nagyon is be akar vonulni. Tehát ez egy, a vágyaknak, néhány ember vágyának megfelelő elképzelés, aminek semmi köze a realitáshoz, semmi köze a politikai viszonyokhoz és a világon még egy olyan példa nem volt, hogy egy uralkodó párt kivonult volna magából, a gazdaságból, vagy a társadalomból. Aki kivonul a gazdaságból, az kivonul a társadalomból. Tehát én ennek semmiféle realitását nem látom, hanem a feladatmegosztást és olyan mechanizmusok létrehozását, ahol mód van arra, hogy a sokféle alternatívából a jót ki lehessen választani. Erre van szükség.

Tudjuk, hogy a Skála-Coopnak hatalmas sikerei voltak, és tudjuk, hogy ez személyesen önnek tudható be. Mi volt ennek a nagy sikernek a titka? Hogyan érte el ezt a nagy sikert?

Hát, én nagy hibának tartanám önmagam felé, ha én azt mondanám, hogy ezt személyesen én értem el. Volt egy rendkívül jó kollektíva, sok fiatal, akik szerettek volna mást csinálni, mint ami eddig volt, tehát először is annak köszönhető. Másik, hogy egy olyan társadalmi környezetbe, ahol a politika és a kormány is akart valami mást, mi csak megvalósítottunk dolgokat, és ez nemzetközi sikert aratott. Végül is nem csináltunk mást, mint alkalmaztuk a meglévő kereskedelmi módszereket a világon, ezt fenntartás nélkül, újból át mertük venni, tagadva a sztálinizmusnak, és én mindig tagadom ugye azt a hármas tételét, amit ma a szocialista rendszer is tagad, melynek egyik eleme az, hogy a kapitalizmusban minden rossz. A kapitalizmusban a kereskedelem, az árutermelés, az sokkal jobban szervezett gyakorlatilag, mint nálunk, a bankrendszer is. Tehát ezt bátran fogjuk ezentúl is alkalmazni.

Ön egy bankár, de ugyanakkor a pénzügyi alapoknak túlnyomó többsége az államtól jönne, akkor ez mennyi függőséget, függetlenséget jelent a bank számára egy ilyen helyzetben?

A magyar bankok közül egyedül a mi bankunk az, ahol az államnak nincs szavazattöbbsége. A háromszáznegyvenegy részvényesünk az állami vállalatok egy részéből, szövetkezetekből tevődik össze, és ezek szavazata meghaladja az állam szavazatát a bankban. Ez egyedül nálunk van. Ebből adódóan a mi alapfeladatunk, hogy a részvényesek számára a legmagasabb profitot biztosítsuk. Részvényesünk az állam is, és mint részvényesnek, neki is az az érdeke, hogy mi minél nagyobb hasznot hozzunk és ezt befizessük a számára. Nekem, mint bankárnak és a bank alkalmazottjainak is ez a feladata. Hogy ezt a hasznot az állam mire fordítja, az már a parlament dolga és az állam vezetőinek a dolga. Nekünk ez a feladatunk, minél magasabb hasznot letenni a részvényesek asztalára, ismétlem, aminek csak egyik részét képezi az állam.

De ugyanakkor említette, hogy állami vállalatokról van itt szó. Na most ez azt jelenti, hogy akkor az állam még mindig ott van és akkor tehát a függetlenség kérdése még mindig áll?

Magyarországon a vállalatok önállóságát törvény biztosítja, a vállalatok életébe az állam közvetlenül nem szólhat bele. A vállalatokat vállalati tanács irányítja, amely a vállalat dolgozóiból jön létre, és így a vállalatok függetlensége, jövedelem-, profittermelő önállósága az államtól függetlenül valósul meg. Tehát ez az áttétel, hogy állami vállalatok is vannak nálunk jelentős számban, de vannak szövetkezetek is, ahol a szövetkezeti tagok, tehát maguk az állampolgárok közvetlenül irányítják ezeket a szervezeteket, tehát biztosítva van a függetlensége minden gazdálkodó szervezetnek és banknak is a Magyar Népköztársaságban.

Sándor Demján (1943)

Sándor Demján

Demján Sándor üzletember, nagyvállalkozó 1943. május 14-én született a ma Romániához tartozó, határ menti Börvelyen, és 2018 március 26-án, 75. életévében hunyt el Budapesten. Édesapja eltűnt a második világháborúban, édesanyja három gyermekével Etyekre költözött 1944-ben. A háború után olyan mostoha körülmények között éltek, hogy az édesanya a fiút és két húgát állami intézetbe adja, amíg szülésznői képesítést szerez. Amikor az etyeki szülőotthonban munkát kapott, akkor a gyerekek hazatértek, újra egyesült a család.

A budapesti József Attila Gimnáziumban tett érettségi vizsgát 1961-ben. A Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Főiskolán 1965-ben diplomázott a Fogyasztói Szövetkezetek Országos Szövetségének az ösztöndíjasaként. Az elkötelezettség miatt a gárdonyi Áfészhez vezetett az útja, előbb részlegvezető, majd kereskedelmi főosztályvezető. 25 évesen kinevezik a csőd szélén álló sárszentmihályi, később Gorsium Áfész elnökének. Rengeteg konfliktusa volt ebben az időszakban a szövetkezeti funkcionáriusokkal, de általában nyertesen került ki ezekből, a Gorsium Áfész a legsikeresebb szövetkezetek közé küzdötte fel magát. 1973-ban a Szövosz felkérte a Skála áruház vezetésére, 1979-ben a Skála-Coop vezérigazgatója lesz, amelyhez 15 ezer áfész-bolt és 60 áruház tartozott. Az egyetlen Skála áruházból vállalatbirodalom lett, tevékenységébe beletartozott a kis- és nagykereskedelem, később a külkereskedelem, de működtettek ipari, szolgáltató és mezőgazdasági cégeket is.

1986-ban a kereskedelmi bankok elindulásakor a Pénzügyminisztérium kinevezi a Magyar Hitelbank elnök-vezérigazgatói pozícióba, holott semmilyen banki tapasztalata nem volt. Három évvel később, a rendszerváltás idején hátat fordított a banki világnak, és elfogadva Andrew Sarlos ajánlatát Kanadába utazik. 1991-től ö volt a Közép-európai Beruházási Társaság vezérigazgatója. 1995-ben hazatér, és olyan ingatlanfejlesztések köthetők a nevéhez, mint a Bank Center irodaház, a Pólus Center és a Westend City Center.

Ügyvezető elnöke volt az egyik legnagyobb magyar munkáltatói szervezetnek, a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ), valamint 2017-ig elnöke volt a takarékszövetkezetek érdekvédelmi szervezetének, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetségnek.

300 milliárd forintra becsült vagyonával ő volt Magyarország leggazdagabb embere 2008-ban. Nevéhez fűződik a 2003-ban alapított Prima Primissima díj, ami a magyar értelmiség eredményeinek megőrzését, a hazai tudomány, művészet és kultúra fejlesztésének erősítését tűzte ki céljául.

A Demján Sándor Alapítvány több ezer nehéz helyzetben lévő diák, egyetemista ösztöndíját finanszírozta.

Budapesti városfejlesztésében betöltött munkájáért 2003 óta Budapest díszpolgára, 2013-ban megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét.