Vladimir Farkas, 16. 10. 1987, Budapest, Hungary

Metadata

Location Budapest, Hungary
Date 16. 10. 1987
Length 05:16

Watch and Listen

Full video (mp4, 5 min)
Preview video (mp4, 0 min)
Audio track (mp3, 5 min) Show player
×
0:00
0:00

TranscriptPlease note that this transcript is based on audio tracks and doesn't have to match exactly the video

Tehát megjönnek Budapestre Belkin altábornagy vezetésével a szovjet vizsgálati szakértők és hozzák magukkal Lazar Brankovot. Nem tudom, hogy tudják, kicsoda, most erről nincs idő beszélni, ez egy Tito-ellenes jugoszláv emigráns, akit Moszkvában tartóztatnak le, de Magyarországon dolgozott a követségen, jugoszláv követségen, és hozzák a Rajk-pernek a koncepcióját. Na most én nem azt akarom mondani, hogy ez a szakasz, tehát a klasszikus Rajk-per, amit ismernek a dokumentumokból, a Fehér Könyvből, a Vasas székházbeli perből, az a Belkinék időszakában valósul meg, nem azt akarom mondani, hogy Rákosi ebben nem vesz részt, naponta operatívan irányítja, Belkinnel naponta tárgyal, többet tárgyal Belkinnel, mint Péter Gáborral. A többi politikai bizottsági tagok, akik korábban részt vettek, kimaradnak gyakorlatilag az ügyből és sajnos azt kell mondanom, igaz, hogy minden szovjet szakértő mellett van egy magyar kihallgató, például a Justus Pál mellett én, egy Kremnov Kamenkovic nevű, nagyon szimpatikus őrnagy mellett, de átveszik a vizsgálatot, tehát nem tanácsadóként vesznek részt, hanem átveszik az egész vizsgálatot. A vádiratot nem ők csinálják, azt Rákosi csinálja.

Tudna arról beszélni, hogy bölcs dolog volt-e az 1950-es években nyugati nagykövetségeket látogatni?

Hát, nézze, én nem dolgoztam a kémelhárítás vonalán, de nekem az a véleményem, hogy ugyanannyira nem volt ajánlatos Budapesten a nyugati követségeket fölkeresni az ’50-es években, mint Londonban és Washingtonban mondjuk a szovjet nagykövetséget. Szóval ez a véleményem. Vagy mondjuk a ’60-as években a kínai követséget Budapesten.

Beszéljen a párti elitnek az életstílusáról!

Hát, valamit tudok erről beszélni, mert részben az apám hozzátartozott a legfontosabb vezetéshez, és másrészt én is az ÁVH vezető munkatársai közé tartoztam. Na most nagyon érdekes dolog, szóval Rákosi mindig úgy jelent meg, hogy egy puritán ember. Én hadd mondjak el egy rövid sztorit, hogy a környezetében azt mondták, hogy szegény Rákosi elvtárs, elkoptak az ingjei és ezért nincs pénze, hogy új ingeket vegyen és az ingnek a hátsó részéből kell új gallért csinálni. No de Rákosi lakott, én ismerem az ő villáját, a Lóránt utcában, ezt ’56-ban mindenki megismerte. De ’52-ben Vas Zoltán kezdeményezésére Gerőnek, Farkasnak, Révainak fölépítenek olyan palotát, amely mellett Rákosinak a villája a Lóránt utcában elbújhat. Tehát egy sokkal luxusabb, nagyobb palota, egy hihetetlen palota. Most úgy tudom, hogy a kormány és a párt vendégházai voltak ott. És ezek iszonyúan nagy luxussal voltak berendezve. Na most az úgynevezett nómenklatúrához, hogy egy szovjet fogalom, hozzátartozó, vezető beosztású emberek, akikhez én is hozzátartoztam az ÁVH-n, voltak kedvezményei, nem fizetésben, hanem volt Magyarországon is olyan zárt üzletrendszer, ami például most még a Gorbacsov előtt a Szovjetunióban is volt ugye, amelyben lehetett kapni árut, olyan árut, olyan élelmiszert, olyan ruhát, olyan cipőt, amit egy dolgozó ember nem tudott megvenni. Tehát ilyen kedvezmények voltak és ezeket az MSZMP szüntette meg, tudtommal, ’56 után.

Milyen emberek, milyenfajta emberek voltak abban a csoportban, akik a veréseket csinálták? Nácik voltak?

Hát, én csak azokat ismerem közülük, akik az ÁVH központjában dolgoztak. Mondjuk egyik legismertebb név közülük a Princz Gyula. Én azt tudom róla, hogy a magyarországi fasisztaellenes ellenállás, fegyveres ellenállás tagja volt. Egy másik ilyen ember, aki Péter Gábornak, mondjuk így, a biztonsági tisztje volt, az az illegális magyar kommunista mozgalom sajtójának a terjesztője volt a legvadabb terror idején, éveken keresztül, tehát naponta az életét kockáztatta. Én azért mondom ezt a két példát, hogy mit csinált a sztálinizmus és rákosizmus olyan emberekből, akik azért csatlakoztak a fasizmus elleni harchoz, nyilvánvaló, mert humanista célokat követtek és ez lett belőlük.

Vladimir Farkas (1925–2002)

Vladimir Farkas

Farkas Vladimir, az 1950-es években az ÁVH egyik vezető főtisztje az akkor Csehszlovákiához tartozó Kassán született, 1925. augusztus 12-én, és Budapesten hunyt el 2002. szeptember 13-án. Keresztnevét Lenin emlékére kapta szüleitől.

Beleszületett a munkásmozgalomba, anyja négy éves korában hagyta el őt, az illegális pártmunkát választotta, apját, Farkas Mihályt 14 éves koráig nem is látta. Nagyanyja nevelte, Kassán, egy bérház fáspincéjében éltek. 1939-ben Schönherz Zoltán, a család barátja hamis iratokkal Moszkvába juttatta ki a fiatal fiút apjához, aki már új családjával élt a hírhedt Lux Szállóban.  Apja hamar megbánta döntését, nem látta szívesen a fiát. 1942-1943 között Rákosi megbízásából elvégezte a kusnarenkovói pártiskolát, a Komintern káderképzőjét, majd rádiós kiképzésen vett részt, hogy Magyarországra küldhessék bevetésre, erre azonban a háború befejezése miatt már nem került sor. 

1945 nyarán apja családjával Budapestre költözött, nevüket ekkor magyarosították Lőwyről Farkasra. 1946-ban a rendőrség államvédelmi osztályára, illetve a telefonlehallgatásokat és levélvizsgálatokat végző operatív technikai alosztályára került, később annak vezetője lett.  Az évek során alezredesi rangig jutott, Péter Gábor bizalmasa lett, és megbízást kapott az ÁVH határon túli politikai felderítésének, a Hírszerző Főosztálynak a megszervezésére. Azonban nem csak technikai jellegű feladatai voltak. 1949-től szinte minden koholt ügy vizsgálatában kihallgatóként is részt vett: többek között a Rajk-ügy vizsgálata során Justus Pál, Vándor Györgyi és mások állandó kihallgatója volt, szerepet kapott a párton belüli egykori szociáldemokraták meghurcolásában, Kádár János, Kállai Gyula és társai ügyének vizsgálatát ő vezette a kezdeti szakaszban, névlegesen vezetője volt a Péter Gábor korábbi helyettese, Szücs Ernő és testvére koholt kémügy felgöngyölítésének.

Sztálin halála után, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején, megkezdődött az ÁVH tevékenységének a felülvizsgálata, a korábbi vezetőknek, magas rangú tiszteknek a letartóztatása. Farkas Vladimir 1955-ben távozott az ÁVH-tól, egy évvel később eljárás indult ellene, Rákosi őt és apját szemelte ki bűnbaknak. Rajk László újratemetése előtti napon tartóztatták le, az 1956-os forradalom alatt, és utána is börtönben volt, csak 1960-ban szabadult.

A börtön után kistisztviselőként élte életét, az emberek összesúgtak a háta mögött, és a Kádár-rendszer nem segítette semmiben, mint ahogy sok más ÁVH-s kádert. A nyolcvanas években fordult ismét a politika felé, szembenézett saját és az általa kiszolgált rendszer bűneivel. A rendszerváltás után megírta visszaemlékezéseit, szívesen adott interjút, nyíltan beismerte és vállalta tetteit. Háromszor nősült két lánygyermeke született az első házasságából.