Morvai Ferenc, 26. 6. 1987, Gyöngyös, Hungary

TranscriptPlease note that this transcript is based on audio tracks and doesn't have to match exactly the video

Miért határozta el, hogy saját üzletet kezd?

Ennek nagyon sok oka van. Többek között azért, mert nem találtam meg az elképzelésemet, számításomat a vállalati szektorban, állami szektorban.

Mondana valamit erről a kazánról, amit föltalált és fejlesztett?

A kazánt, ezt tulajdonképpen a mindenkori igényeknek megfelelően, a Magyarországon található, nem a legjobb minőségű és kalóriájú szenek hasznos eltüzelésére fejlesztettem ki, a mindenkori igényeknek megfelelően.

Elmesélné nekünk azt a történetet, amikor ennek az idős hölgynek segített a kazánját megjavítani és ez tulajdonképpen az az esemény, ami önt a magánszektorba vezette?

Szívesen! Tehát ez nem bojler volt, hanem egy fürdőhenger, tehát egy vízhenger, egy fürdésre használó henger. Arról volt szó, hogy itt, Gyöngyösön, a Petőfi utca 24. szám alá, még mint vállalati, ilyen revizor, felügyelő, ki kellett mennem és meg kellett vizsgálnom a bejelentés alapján ezen meleg vizes bojlernak az állapotát. Megállapítottam, hogy ez sajnos nem a természetes elhasználódásból kifolyólag romlott el, hanem az idős hölgy, akinek a fürdőszobájában működött, hibájából ment tönkre. Na most közöltem vele, hogy kettőszázötven forintért – ez nagyon régen volt, tehát akkor még igen sokat ért a kétszázötven forint – meg fogja javítani, odaadtam egy névkártyát, egyik kisiparos. Ehhöz érdekem is fűződött, hogy őszintén elmondjam, mert ötven forintot kaptam egy-egy ilyen javításból, hogy valakit odaküldtem. Majd ezek után ez az idős hölgy elkezdte a sírást, hogy akkor ő háromszázhatvan forintot kap, ilyen rokkantsági, öregségi valamilyen pénzt és akkor ő most egy egész hónapig nem tud vagy fürödni, vagy enni. Én akkor megsajnáltam, és miután jogom volt hozzá, kiírtam egy új fürdőhengert neki, ki is cserélték, de a direktor, az akkori vezető rájött arra, hogy én három év múlva kicseréltettem a fürdőhengert, megvádolt, hogy biztos borravalót kaptam, pedig őszintén el kell mondani, hogy ötven forintot még ott is hagytam ennél a néninél. Nem azt, amit veszítettem, hanem a saját pénzemből, és ezért én nekem ezerötszáz forintnyi, úgynevezett mozgóbért elvontak, mert saját kocsival, vagy busszal, taxival közlekedtem a városban, én feleltem ezekért a berendezésekért. Na, ez volt az az ok alapjában véve, amiért úgy döntöttem, hogy bizonyos vezetők nem éppen a hivatásuk magaslatán állnak, de ez a kisebbség, akik akkor éppen vállalatot igazgatták.

Azok az állami vállalatok, amelyek hasonló területen dolgoznak, mint maga, mit gondol, mennyire effektíven dolgoznak a maga vállalatával összehasonlítva?

Ezelőtt másfél-két évvel abból a célból, hogy Magyarországon belül értékesítsem a kazánjaimat és eladjam a technológiát, négy gyárra volt szükségem ahhoz, hogy minden típusú termékemet gyártsanak, ebből a célból kolleganőmmel kettőszáznegyven magyar vállalatot jártam végig, tehát elég nagy tapasztalatom van abból, hogy tulajdonképpen milyen helyzetben is vannak a magyar vállalatok. El kell mondani, hogy nagyon jó szakemberek vannak és nagyon jó, becsületes dolgozók, amennyiben valamilyen ösztönzőt találnának arra, hogy érdekeltté legyenek a munkában. Ezek a vállalatok, az az én tapasztalatom, hogy megfelelő feltételekkel is rendelkeznek arra, hogy véleményem szerint a világon bármely más vállalatokkal megállnák a helyüket. Egyetlenegy problémát látok, hogy nem a megfelelő vezetők vannak sok-sok helyen a megfelelő helyen. Ugyanakkor a külkereskedelmi vállalataink valahogyan monopolhelyzetben vannak és a vállalatoknak önálló külker jog kellene, akik konkrétan érdekeltek abban, hogy az ő terméküket megfelelő szinten, a világ bármely pontján eladják. Itt látom, ebben a két témában, hogy maga a vezetők, tehát a vállalatvezetők éppen nem a hivatásuk magaslatán állnak és ugyanakkor a kapocs, aki továbbítja a magyar termékeket a világ bármely pontjára, ez valahogy nem a legmegfelelőbb.

Tudna néhány példát mondani, egy-két példát azzal kapcsolatban, hogy milyen akadályokat gördítettek maga elé a helyi bürokrácia szervei? Mikkel kellett megküzdenie?

Magyarországon belül még a régi törvények vannak érvényben. Ennek a régi törvényeknek a szelleme, a régi törvények adta lehetőségek, azok nem éppen a mai igényeknek és a felgyorsuló kereskedelmi és üzleti lehetőségeknek vannak alapul véve. Éppen ezért borzasztó sok akadályt képez mindaz a törvény adta szűk lehetőség, amik egy valamit akaró ember, tehát ugye gátat vetnek. Hogyan vetnek gátat? Először is maga a hivatalnokok, akikkel szemben találja magát egy ember, aki akar valamit csinálni és valami újat akar, azok egyből elutasítják, hogy nem. Miért utasítják el? Mert ők sem tudják tulajdonképpen, hogy mit kellene tenni, viszont arra pedig restek, hogy megkérdezzék föntről, hogy tulajdonképpen mit is kellene ebben a helyzetben tenni, ennél aztán elutasítják. No most aki kikerüli őket, mint például én, ez aztán rengeteg konzekvenciát fog maga után vonni, tehát rengeteg nehézséget, szabálytalanságot. Talán még a törvénytelenség határát is súrolja, ha az ember meg akar valósítani valamit.

Meséljen nekünk arról az időkről, amikor az állami hivatalnokok kivizsgálták a tevékenységét!

Hát, tulajdonképpen ez az egész bonyodalom öt-hat évvel ezelőtt kezdődött, amikor Esztergomban, az esztergomi tanács vezetői megbíztak engemet, hogy egy sportcsarnokot generálba végezzek el. Helyesseben mondva, én ott az épületgépészeti munkákat kellett, hogy elvégezzem, csak közben a személyes ismeretségeim kapcsán és a korábbi munkáim révén megkértek, hogy generálba segítsek a tanácsnak ezt lerendezni. Mi egy olyan négy-öt hónap alatt lerendeztük a sportcsarnokot, ami tíz évig ott állt, mert az a vállalat, aki ezt generálba készítette, az egyéb okok miatt föloszlott, tehát megszüntették. Elvégeztük a sportcsarnokot, majd városurbétumot, tehát ilyen ünnepi díszpolgárrá, vagy nem tudom miért választottak ott, illetve ilyen urbétumot kaptam, ilyen oklevelet, azzal bizonyos pénzösszeget, de az ott maradt, mert az állófogadáson ugye azt költöttük el. Na, lényeg az, hogy akkor a megyei vezetők és egyebek is jelen voltak ezen az állófogadáson, többek között a Központi Ellenőrzési Népi Bizottságtól a megyei vezetői is ott voltak, akik nyomban elhatározták, hogy vizsgálatot indítanak ennek a sportcsarnoknak a megvalósítása ügyében, mert az mégiscsak furcsa, hogy egy kisiparos végezte el ezt a több millió forint értékű munkát, ami valójában a korábbi tíz éves költségvetéshez viszonyítva vagy tíz-tizenöt millióval többe került. No de közben elmúlt tíz év, amikor a költségvetést készítették, tehát valójában nem került többe, sőt olcsóbban oldottuk meg, mintha eredetileg lett volna. Ebből kifolyólag mi végig dolgoztunk ott négy-öt hónapig és két évig jártam bizonyos hatóságokhoz azért, hogy tisztázták, hogy tulajdonképpen mi is történt. Még azt kell elmondani, hogy tizennégy kisiparost vittem oda dolgozni, abból én maradtam kisiparos egy darabig még ezek után az események után, a többitől mindtől elvonták ipari engedélyt és különböző bűnvádi felelősségre vonások történtek. Majd a sok utánajárás és kihallgatások és egyéb kapcsán egyszer az írógépet kivágtam az ablakon úgy papírostól egyik Népi Ellenőrzési Bizottság irodájából, úgy, ablakon keresztül és ebből kifolyólag aztán megtalálták azt, hogy tíz évvel azelőtt jogtalanul gyakorlom az ipari engedélyt és visszavonták két év múlva tőlem. Tehát tulajdonképpen ez lett az eredménye, amiért négy hónap alatt megvalósítottam a sportcsarnokot. És megvannak a leveleim, egyszer lebetegedtem és megállt az építkezés a sportcsarnoknál.

Milyen az, Magyarországon ma magánüzletembernek lenni?

Most már örömmel mondhatom, hogy más a helyzet. Három-négy évvel ezelőtt valami történt a magas vezetőink körében, valami megmozdult és úgy gondolom, hogy valójában akarják segíteni mindazt az embert, aki akar valamit csinálni. Itt van az én helyzetem. Össze sem lehet hasonlítani az utóbbi három-négy évnek az eseményeit és azt a segítőkész szándékot, nem a helyi hatóságoknál, tehát a kisebb vezetők körében, hanem a magasabb vezetők körében, már valami történt, és azt hiszem, hogy meglátták azt a fantáziát, hogy érdemes lenne akár szabályzókkal, vagy egyedi engedélyekkel, vagy valami külön engedélyekkel segíteni mindazt az embert, nem csupán adókedvezménnyel, hanem egyéb, elvi engedélyekkel, aki akar valamit csinálni. Tehát én is most ebben a helyzetben vagyok, hogy korlátlanul megnőttek a lehetőségeim és úgy gondolom, hogy én is sokkal többet teszek le valutában és sok mindenben a magyar állam asztalára. Ezt a mostani vezetőinknek a más szemléletének köszönhetem.

Úgy gondolja, hogy a párt és a kormány valóban segíteni akarja a magánkezdeményezéseket, mint a magáé?

A jelen helyzetben?

Igen.

Természetesen úgy gondolom, sőt érzem is saját magam. Tehát most, mint ahogy az előbb mondtam, négy-öt éve, nincs talán annyi, egy három-négy évvel ezelőttől valami történt és fölfedezték azt a lehetőséget, hogy az egyéneknek a boldogulását, a lehetőségét kell kiaknázni és akkor az egész összállamnak a lehetőségei megnőnek. Azt hiszem, hogy az én iskolámat, amit szeretnék megvalósítani, ezt a feltalálók, magánkezdeményezőket, oktatóiskolát, pontosan ezen a helyen, ez teljesen ingyenes lesz és nekünk ez évi tízmillió forintunkba kerül, hozzájárultak és támogatják elméletileg is és gyakorlatban is, úgy gondolom, hogy ez már most, ez év szeptemberében üzemelni tudjon.