Pál Romány, 14. 10. 1987, ?

TranscriptPlease note that this transcript is based on audio tracks and doesn't have to match exactly the video

Mi az ön szerepe ennek a megyének a politikai-gazdasági életében? Ön az igazi főnök?

Főnök, nálunk az egy nehéz megfogalmazás, a politikában pedig én kizártnak tartom, hogy igazából főnökről lehessen beszélni. A legfontosabb az, hogy jól tudjuk integrálni azokat az irányzatokat, kapcsolatokat teremtsünk, amelyek a társadalomban, a gazdaságban, a kultúrában vannak és ebből van a politika. Ennyi a mi szerepünk.

A társadalom melyik területét kéne, vagy nem kéne a pártnak ellenőrizni ön szerint?

Tulajdonképp egy kormányzópártnak a kormányzott terület egészét ismernie köll. Hogy ki ellenőrizze, arra meg kell legyenek a megfelelő szervezetek, állami szervezetek, államhatalmi szervezetek, társadalmi szervezetek. Adott esetben, mondjuk egy kulturális mozgalomban azok a klubok, amelyek azzal a területtel foglalkoznak.

Nincsen megosztva most nagyon mélyen a párt Magyarországon?

A Magyar Szocialista Munkáspárt megosztottságát én nem tudom elfogadni, nincs ilyen. Az, hogy a pártban nagyon élénk viták vannak a jobb megoldásról, arról, hogy hogyan lehetne jobban vállalkozni, gyorsabban haladni, hogyan lehetne visszaszorítani bizonyos kedvezőtlen tendenciákat, az egyértelmű, de ez nem a politikában való megosztottság, hanem a megoldás keresése.

Hogy tud ön megbirkózni politikai differenciákkal egy olyan rendszerben, amelynek csak egy uralkodó pártja van, egy domináns pártja van?

Szeretnék valamit értelmezni. Mi mindig azt mondjuk, hogy a mi pártunk, az kormányzó párt, de nem uralkodó. Ez a mi szóhasználatunk szerint lényegbeli különbség. Megoldani pedig ezt mi úgy oldjuk meg, hogy sokféle politikai erő létezik ma is a mi országunkban. Vegyük itt ezt a tájat, itt a Duna-Tisza közén, Magyarország közepén egy igen tekintélyes Hazafias Népfront mozgalmunk van, nagyon sok kérdést meg tud oldani, egy erőteljes szakszervezeti tevékenység folyik a megyében, nem beszélve most a szövetkezeti parasztok szövetségeiről, és sok más olyan politikai mozgalomról, nem beszélve ismét az államhatalmi szervezetekről, amelyekkel kialakított munkamegosztás képes megoldani ezeket a kérdéseket.

A Magyar Szocialista Munkáspárt mégiscsak az a párt Magyarországon, aki a vezető párt, akinek a hatalom a kezében van. Tehát hogy lehet a politikai differenciákat megoldani egy ilyen rendszerben, ahol csak egy ilyen párt van?

Ez természetes, hogy mi ezt nem is tagadjuk. Vállalta ez a Magyar Szocialista Munkáspárt a kormányzás felelősségét, a kormányzás terhével együtt. Úgy lehet megoldani, azt gondolom, hogy a gondjait odaviszi a társadalom elé, keresi hozzá a szövetségeseket, ezt a szövetséget, ahogy mi mondjuk, ezt a közmegegyezést rendszeresen újjáteremti, mert ma ez megvan, holnap egy nehezebb, új feladatnál esetleg elgyengül, meggyengül ez a szövetség. Tehát ezt nyíltan a társadalom elé terjeszti, megvitatja, és új egyességet kíván teremteni. Ez az egyesség, közmegegyezés hol jobban sikerül, hol kevésbé, ismétlem, de hogyha igaz az az ügy, amit képvisel és megfelelően képviseli, akkor, azt hiszem, hogy ezt meg lehet oldani. Sokat segít ebben nyilvánvalóan az is, hogy kritikusan vizsgálja a párt a maga dolgát és figyeljen oda mindarra a véleményre, amit nemcsak a pártban, hanem a társadalom más csoportjai mondanak, és azzal az igénnyel és bizalommal figyeljen oda, hogy jót akarnak ezek a véleményt mondók, előre akarják vinni az ország, a magyar nép ügyét.

Hogy lehet kibékíteni a szocialista politikai filozófiát azzal, hogy közben bátorítják a szabad vállalkozást? Nem félnek attól, hogy ezzel a kapitalizmus visszatérését bátorítják?

Hát, ettől csak akkor volna szabad félni, hogyha egy országban nincs jogrend, de a jogrend, a jogállam, az úgy állítja föl a szabályait, hogy ennek megfelelő korlátokat támaszthat, korlátokat állíthat, ami pedig azt a tételt illeti, sokszor szokták ezt idézni, hogy például a kisárutermelés, az napról napra szüli a kapitalizmust. Nem szabad elfelejteni, hogy ez a tétel, amikor megfogalmazódott, akkor egész más volt a gazdasági rend, a jogrend, a tulajdonviszonyok rendje, mint manapság Magyarországon, tehát nem félünk ettől.

Húsz éve körülbelül Magyarországot úgy tartják, mint a gazdasági reformoknak a modelljét, hogy lehet megtalálni az utat a szabadpiaci rendszer és a tervgazdálkodás között?

Hát, először is abból kell kiindulni, hogy mi a valóság. Akkor, amikor mást hittünk, akkor se volt ugyanaz a helyzet. Tehát akkor is volt áruforgalom, akkor is volt piac, akkor is volt a tervgazdálkodás mellett pénz és sok minden más, tehát ezt tudomásul kell venni, hogy ez volt. A mai helyzetben pedig természetes, hogy egyeztetni köll. Egyeztetni kell a lehetőségeket, a tényleges valóságot és a törekvéseket. Ezt a magyar gazdaságirányítás a ’60-as években nagyon komolyan vette és először a mezőgazdaságban kezdte el, még a ’60-as évek közepén és a mezőgazdaság igen kedvező tapasztalatai alapján tértünk rá ’968. január 1-jével deklaráltan erre a változásra. Sokféle tanulságot szereztünk útközben, másoktól is igyekeztünk tanulni, tandíjat is fizettünk, de azt gondolom, hogy osztozik a magyar nép abban, és talán a figyelő külföld is, hogy haladtunk előre.