Róbert Gábor, 30. 11. 1999, Washington, D.C., USA

Metadata

Location Washington, D.C., USA
Date 30. 11. 1999
Length 04:05

Watch and Listen

Full video (mp4, 4 min)
Preview video (mp4, 1 min)
Audio track (mp3, 4 min) Show player
×
0:00
0:00

TranscriptPlease note that this transcript is based on audio tracks and doesn't have to match exactly the video

Hogyan viselkedett a Vörös Hadsereg Magyarországon 45-ben, 47-ben?

A Vörös Hadsereg jelentős erőkkel érkezett Magyarországra 1944-ben, a nagy részük ukránokból állt Malinovszkij vezetése alatt, és sokan közülük iskolázatlanok voltak. A többségük, talán ha négy általánost végzett, néhányan még annyit se, emiatt önmagukat kellett eltartaniuk, és így szabad kezet kaptak, hogy raboljanak, erőszakoskodjanak, és azt csináljanak, amit akartak. Az akkori helyzet nagyon zavarosnak tűnt, de arról később kiderült, hogy valójában egy csoport állt az események mögött, akik pontosan tudták, hogy mit kell csinálniuk, hogyan fogják megcsinálni, hogyan fogják elfoglalni az országot, és hogyan fogják a kommunista szervezeteket létrehozni, amik végül tönkretették az országot.

Mi történet, mi volt az oka annak, hogy a szociáldemokraták és a többi párt ennyire gyenge ellenállást tanúsított a kommunista hatalomátvétellel szemben?

A pártok ellenállása valóban elég gyenge volt, különféle okok miatt. Az első ok talán az, hogy a vezetőik mind az ellenállási mozgalomból érkeztek, ki voltak merülve, nem terveztek előre, nem is volt idejük megtervezni a jövőt. Ezzel szemben a kommunisták nagyon felkészültek voltak, Moszkvában képezték őket, és ami talán a legfontosabb, hogy céljaik elérése érdekében átvették a hatalmat a rendőrség és az összes többi, jelentősnek tartott intézmény fölött. A második ok az, hogy a kommunisták azonnal beszivárogtak a többi pártba, például a Szociáldemokrata Pártba, aminek volt egy úgynevezett baloldali szárnya, és amiben valójában egykori titkos kommunisták voltak, de a kommunisták azt mondták nekik, hogy maradjanak a pártban, és így próbálják meg belülről átvenni a hatalmat. A Kisgazdapárt, ami az első többségi párt lett a választásokon valójában egy sok-sok frakcióból álló párt volt, a jobb oldaltól a balközépig, a parasztmozgalomtól, a nagyon konzervatív elemekig, vagy amik az én meglátásom szerint bármelyik más országban négy-öt teljesen különböző pártot jelentett volna.

Tehát a kommunisták tudták, hogy mit akarnak, míg a többi párt nem?

Pontosan. A kommunisták tudták, hogy mit kell tenniük, míg a többieknek semmilyen tervük nem volt. És a kommunistáknak nagy előnye az volt, hogy az orosz hadsereg mögöttük állt, pénzük is volt, a többi pártnak egy fillérje sem volt akkoriban, írógépük se volt például, mindent a nulláról kellett kezdeni, míg a kommunistákat remekül felszerelte az orosz hadsereg.

Tudna példát hozni, hogy milyen választási csalásokat követtek el a kommunisták, hogy megszerezzék a győzelmet 1947-ben?

Az 1947-es választásokon két főbb hamisítási tényező volt, az egyik a kék cédulák, amikből a kommunisták és a Belügyminisztérium - belső értesüléseim szerint - körülbelül félmillió példányt nyomtattak, és későbbi információk alapján tudjuk, hogy ebből körülbelül 400 ezret fel is használtak. Hamis papírjaik is voltak, hamis születési bizonyítvány vagy egy másfajta papír, amit a párt készített nekik.

Róbert Gábor (1919–2017)

Róbert Gábor

Gábor Róbert, szociáldemokrata politikus 1919-ben született, és 2017. október 16-án hunyt el Washingtonban. A politikával húsz évesen, 1939-ben találkozott, amikor csatlakozott a Szociáldemokrata Párthoz és a szakszervezeti mozgalomhoz. Álnéven írt a Népszavába, majd 1942 után a Kállay Miklós miniszterelnök és Peyer Károly által támogatott, náci-ellenes, illegálisan működő Magyar Szabadság Rádió munkatársa lett. 1944. március 19-én a rádió megszűnt, utána a Stollár Béla által vezetett, Magyar Szabadság Mozgalom elnevezésű ellenállási csoport tagjaként plakátokat ragasztott, és részt vett néhány fegyveres akcióban is.

1945 után a Szociáldemokrata Párt Peyer-csoportjával dolgozott együtt, de Peyer Károlyt kiszorították a vezetésből a baloldali szocdemek, akik valójában a Magyar Kommunista Pártot támogatták. Peyert végül kizárták az SZDP-ből, és az 1947-es kékcédulás választásokon a Magyar Radikális Párt képviselőjeként szerzett mandátumot. Látta előre, hogy a kommunista hatalomátvétel elkerülhetetlen, és úgy döntött, informálni kell a nyugati szövetségeseket. Gábor Róbertet bízta meg a nyugati szocdem pártokkal való kapcsolatfelvétellel. 1947 szeptemberében hagyta el az országot, utóbb kiderült, a letartóztatástól menekült meg. A Peyer és társai elleni koncepciós perben a népbíróság halálra ítélte. Ebben valószínűleg szerepe volt, hogy páratlan szorgalommal gyűjtött össze személyi adatokat a közelgő kommunista hatalomátvétel ügynökeiről a Péter Gábor által vezetett Államvédelmi Osztályról. A lista nagy része megjelent Gábor Róbert 1998-ben kiadott könyvében: Az igazi szociáldemokrácia: Küzdelem a fasizmus és a kommunizmus ellen, 1944-1948.

Egy darabig Párizsban élt, majd az Egyesült Államokban telepedett le, az akkor megalakult Szabad Európa Bizottság kutatóközpontjában dolgozott 1959-ig. Az emigrációban a Szabad Magyar Szakszervezetek és a Magyar Szociáldemokrata Párt vezetőségének is tagja volt. Később az AFL-CIO szakszervezeti szövetség alkalmazottja lett. Az 1980-as évektől az amerikai szakszervezetek legbefolyásosabb tanácsadója volt kelet-európai ügyekben.

Amikor fordulat következett be Kelet-Európában, az amerikai szövetség Gábor Róberten keresztül aktív támogatást nyújtott a magyarországi demokratikus erőknek, segítették a független magyar szakszervezeteket, illetve a Liga megalakulását is.

1996 májusában vonult nyugdíjba. A 2003-as SZDP Kongresszuson a párt tiszteletbeli elnökévé választották meg.