Ervin Hollós, 28. 6. 1987, Budapest, Hungary

TranscriptPlease note that this transcript is based on audio tracks and doesn't have to match exactly the video

1945 és ’47 között a Kommunista Pártnak a támogatóinak száma, az valóban annyira megnövekedett, illetve a ’47-es választásokon visszaélések voltak?

A ’47-es választásokon valóban történtek visszaélések. Ez azt jelentette, hogy a szavazóknak, mert ötmillió ember szavazott, egy, vagy másfél százalékát érintette. De ez megint leegyszerűsítése lenne annak, ami történt, ha azt gondolnánk, hogy ezek, ez a másfél-két százalék döntötte el az eseményeket. Nem. Az eseményeket, a társadalmi átalakulást, azt, hogy Magyarországon egy népi demokratikus forradalmi átalakulás ment végbe, az ennek a két évnek a rendkívül kiterjedt társadalmi küzdelme határozta meg, és a Kommunista Párt és a baloldalnak a befolyása, és a Kommunista Pártnak a, a tekintélye és a vezető szerepe ezekben az eseményekben nőtt meg. Csak egynéhányat szeretnék felsorolni. A háború után különösen Budapest, illetve a háború alatt Budapest, de az egész ország rendkívül súlyos helyzetben volt. A Kommunista Párt jelszava ebben a súlyos helyzetben az volt, hogy lesz magyar újjászületés. Mi, mit jelentett ez a súlyos helyzet, például Budapesten? A lakások, a házaknak a hetvenöt százaléka elpusztult, nem volt közlekedés, nem volt villany, nem volt élelem, nem volt víz, különböző betegségek ütötték föl a fejüket, tífuszjárvány, tehát egy, egy rendkívüli helyzet állott elő és ebben a Kommunista Párt úgy lépett a nemzet elé, például Budapesten, hogy azt mondta a lakosságnak, hogy gyertek föl a pincéből, mosakodjatok, takarítsatok, tisztítsuk meg az utcákat, temessük el a holtakat, kezdjünk új életet. Tehát Budapest megmentéséért, az ország talpra állításáért egy reális nemzeti programmal lépett föl a párt. Ennek a programnak fontos része volt a földosztás. Fölosztották a földet 1947-ben, hétszázezer parasztcsalád kapott földet, sok millió hold földet osztottak föl. Most a ’45-ös választások után, ahol a Kisgazdapárt, tehát mondjuk a jobboldal, a koalíció jobboldala került ki győztesen, megkezdődött ennek a földnek a visszaszerzése, de ezzel szemben megindult a parasztok, a földhöz juttatott parasztok és általában a lakosságnak egy igen jelentékeny mozgalma, ’földet vissza nem adunk’ jelszóval és ez szinte az egész országra kiterjedt. Ez a tömegek nagy részét a Kommunista Párt és a baloldal mellé állította. Egy másik ilyen, szinte az egész nemzetet érintő ügy az infláció volt. Olyan infláció, ami Magyarországon volt ’45-46-ban, ez ritka a történelemben. ’46 tavaszán, májusában már az volt a helyzet, hogy több trilliárd pengőt kapott egy munkás és mire megkapta azt a pénzt, amit kosárban vitt haza, egy zsemlét vehetett érte. Most nagy vita volt, hogy hogy kerüljünk ki ebből. A Kommunista Pártnak volt programja az infláció fölszámolására. A programot, ’46. augusztus 1-jén megkezdték ennek a megvalósítását és megszületett a jó forint. Egy másik ilyen vitatott kérdés, nem érintette annyira a lakosság minden rétegét, mint a föld és az infláció, hogy mi legyen, mert még ’46-ban Magyarország királyság volt. Köztársaság legyen, vagy királyság. A Kommunista Párt és a baloldal a köztársaság mellett volt, a jobboldal a királyság mellett. Egy másik kérdés, az üzemi bizottságok. Az üzemi bizottságok ’44-45-ben hatalmi intézmények lettek. ’45-ös választások után visszajöttek a tőkések és ki akarták venni ezt a hatalmat az üzemi bizottságok kezéből. A Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párttal szövetségben ez ellen föllépett, ezt megvédte. Kisebb kérdésekben: a falvakban malmok voltak, megindult a malmok a gazdag parasztok, vagy a földbirtokosok kezében voltak, megindult a harc azért, hogy ezeket a malmokat községesítés, községesítsék, hogy ez a dolgozó parasztoknak hasznosabb legyen. Ez megint a falusi lakosságot kettéosztotta, az egyik oldalon ott álltak a dolgozó parasztok, a baloldalon a Kommunista Párttal, a másik oldalon ott állt a reakció a gazdag parasztokkal. Tehát ezek a társadalmi-politikai küzdelmek azt jelentették, hogy ezekben a Kommunista Pártnak, szövetkezve a baloldallal, programja volt, nemzeti programja és így a dolgozó tömegeket meg tudta nyerni, ez az oka és forrása annak, hogy ’47-ben több, mint hatvan százalékot kap a baloldal.

Tehát abban az időben miért gondolta ezt, hogy csak a Kommunista Párt képes Magyarországon a szocializmus programját megvalósítani? Miért nem a többi, baloldali pártok?

Nem gondoltam azt, hogy egyedül a Kommunista Párt, hanem a Kommunista Párt szövetségben a többi baloldali párttal, különösen a Szociáldemokrata Párttal, de más baloldali csoportokkal. Ez a szövetség már a háború alatt kialakult. De azt tapasztaltam, hogy a Kommunista Párt az, amelyik a legkövetkezetesebben harcol azért, hogy Magyarország szembeforduljon a fasiszta hatalmakkal, hogy csatlakozzon az antifasiszta koalícióhoz és ezért elsősorban a mi pártunk tagjait, fiatalokat, idősebbeket börtönöztek be, ’939-től ’44-ig sok ezret és azt tapasztaltam, hogy a párt a legkritikusabb pillanatban – például ’944 őszén – olyan nemzeti programmal lépett föl, amely tömöríteni tudta az összes haladó nemzeti irányzatokat.

Mesélne arról vagy mondana egy-két példát, hogy mit csinált maga, mint ifjú kommunista a ’40-es évek végén és az ’50-as évek elején.

A ’40-es években a Kommunista Párt ifjúsági titkára voltam. Hát így részt vettem a párt harcaiban, munkájában, különösen az ifjúság politikai, társadalmi kérdéseivel foglalkoztam. És, hát nemcsak én, hanem mindazok, akik e feladattal voltak megbízva. A mi feladatunk az volt, hogy segítsünk az ifjúságon és ebben a nagy társadalmi átalakulásban az ifjúság minél nagyobb rétege vegyen részt. Nagyon sok problémája volt a háború utáni magyar ifjúságnak. Például: az iparban tanoncok kellettek. Tanoncotthonok kellettek ehhez, szakmai utánpótlás kellett. Az, Magyarországon ebben az időben tízezer egyetemi és főiskolai hallgató volt. Ezek közül mindössze három-négy százalék volt munkásparaszt hallgató. Mi mozgalmat indítottunk azért, hogy több egyetem legyen, több főiskola legyen. Néhány év alatt a tízezer helyett több, mint negyvenezer főiskolai hallgató és egyetemista lett. És a munkásparaszt hallgatók létszáma három-négy százalékról negyvenöt-ötven százalékra fölment. Ehhez támogattuk a kollégiumi mozgalmat, elősegítettük azt, hogy a fiatalok egyetemre kerüljenek és a történelemben ritka pillanat az, ami 1947 és még ’48 utáni években is végbemegy Magyarországon, egy egész társadalmi, állami átalakulás, amely azt jelentette, hogy kétszázhúszezer új ember kellett vezető pozícióba és ebből ötvenezer fiatal volt húsz és harmincöt év között. Tehát mi, az ifjúsági szervezet ezt elősegítettük és elősegítettük azt, hogy fiatalok legyenek igaz…, üzemi igazgatók, tanácselnökök, illetve akkor még polgármesterek vagy kerüljenek a polgármesteri hivatalba, katonatisztek, rendőrtisztek, állami vezetők a közigazgatásban. Szóval ez egy jelentős változást és nagy perspektívát jelentett akkor az ifjúság számára.

Elmesélné azt az életéből, hogy hogyan segítette a paraszt fiatalok egyetemre kerülését, hogyan segített nekik lakást szerezni vagy kollégiumot?

Hát nemcsak én, hanem az a mozgalom, amelyet mi segítettünk kibontakoztatni. Például ipari tanulóotthonok. Hát a mai Népköztársaság útján, annak a városligetes, Városliget felé eső részén nagyon sok villa volt akkor is, ezek most is megvannak. Ezek a villák mind, vagy a túlnyomó többsége gazdag gyártulajdonosoké voltak és ezek a paraszt fiatalok, akik följöttek Budapestre, hogy ipart tanuljanak, de nem volt lakásuk, nem volt élelmük, indítottuk, előmozdítottuk ezt a tanoncotthon-építő mozgalmat és ezeket a villákat lefoglaltuk és ide bekerültek ezek a paraszt fiatalok, ipari tanulókká váltak. Igaz, hogy itt gyönyörű bútorok voltak, hát néha ezekbe a bútorokba kár származott és hát ugye nem tudtak úgy vigyázni rá, de viszont egy új nemzedéke nőtt föl a magyar iparnak ezek közül a paraszt fiatalok közül.

Mit gondol, mik voltak a legfőbb okai a sztálinista időszakban a hibáknak, amiket elkövettek és visszaéléseknek, mi volt ezeknek a fő oka?

Én azt hiszem, hogy ennek nagyon sok oka volt. Az egyik az, hogy figyelembe kell venni azt, hogy az egész szocializmus hetvenéves. Egy új társadalmi rendszer létrejötte, a kapitalizmus például többszáz évig tartott, amíg kibontakozott. Hát a szocializmus, az tulajdonképpen még egy fiatal társadalom, tehát történelmileg, megítélésem szerint ezt messzemenően figyelembe kell venni. Na most konkrétan, ha nézzük Magyarországot, hogy mi volt az oka ezeknek. Azt hiszem, hogy nem alapvető, de egyik alapvető oka a hidegháború kibontakozása volt és a hidegháborúra való nem megfelelő reagálás. Na most mit értek ez alatt? Tehát úgy tűnt, hogy az Amerikai Egyesült Államok vezetésével háború lesz. Erre a háborúra föl kell készülni. Ezért, ugye a kormányzat, meg a, meg a pártvezetés olyan politikát alapí…, alakított ki 1948-49 után, amely az egész társadalmi fejlődést mesterségesen, – ezt csak később és, láttuk így és láttam így – mesterségesen meggyorsította, tehát gyorsan ipart fejleszteni, gyorsan a mezőgazdaság szocialista átszervezését létrehozni, gyorsan az egész állami életet átalakítani. És, ami a most a törvénytelenséget illeti, egy abszolút biztonságra való törekvés, egy olyan biztonságra való törekvés, ami nincs. Ez, ebben jött létre ennek a bizonyos éberségnek az eltúlzása, amire szükség van, de nem olyan torzított és túl, túlzott formában, mint akkor és egy bizonyos félelem attól, hogy a, azok, akik Magyarország szocialista társadalmi rendszerét meg akarják dönteni, meg akarják semmisíteni, azok nagy erővel bírnak. Ilyen erők voltak. Van egy angol író, Stewart Steven, ennek van egy kitűnő könyve erről, hogy az Amerikai Egyesült Államok, mert ez az író, újságíró, történész, a Stewart Steven évekig tanulmányozta, hogy az Amerikai Egyesült Államok politikája és különböző intézményei hogyan játszottak közre a törvénytelenségek kialakítására. Tehát hogyan építettek Sztálin bizalmatlanságára, Rákosi beteges bizalmatlanságára és hogyan hoztak gyanúba különböző embereket. Tehát ennek is szerepe volt. Tehát ez egy komplex dolog volt, amiben persze az alapvető ügy, az a párt vezetésében lévő hibák és hibák hibás szemléletnek a kialakítása és kibontakoz…, kibontakozása volt.

A maga véleménye szerint mi volt az ’56-os eseményeknek az oka, tehát mi váltotta ezt ki és miért lépett közbe a Vörös Hadsereg?

Az ’56-os ellenforradalomnak négy fő oka volt. Az egyik a párt és a kormány vezetésében, politikájában lévő súlyos torzulások és hibák. Ebből most csak egyet emelnék ki. Ennek következtében 1951 és ’53 között az életszínvonal húsz százalékkal csökkent Magyarországon. De hát ez csak egy tényező. Ez a, a politikának a túlz…, torzulása, ez kihatott az egész társadalmi és állami életre. Tehát ez volt az alapvető ok. A másik ok, nagyon lényeges ok volt, hogy e…, és ez a hiba, mondjuk Rákosi nevével jelezhető, jóllehet nemcsak ő volt ezért hibás. A másik ok, erre való helytelen reagálás. Ezt mi úgy fogalmazzuk, a mi frazeológiánk szerint, kibontakozott egy revizionista irányzat, amelyet Nagy Imre neve fémjelzett, amelyiknek az egyik legfőbb hibája az volt, hogy szinte mindennek, amit korábban a torzulás következtében hibát elkövettek, mindennek az ellenkezőjét vagy majdnem az ellenkezőjét állította. Ez a revizionista irányzat, ez maga köré gyűjtötte akarva, nem akarva az országnak mindazokat az irányzatait, amelyek nem a hibák ellen, - tehát a revizionista irányzat elsősorban a hibák ellen lépett föl – de a, a, egy olyan egységet hozott létre, amelyben a domináns szerep azoké lett, akik a rendszer ellen léptek föl. A harmadik fő ok az Egyesült Államok vezetésével folytatott olyan politikai hadviselés, amely reményt nyújtott az itthon élő reakciósok számára, hogy az Amerikai Egyesült Államok, ha Magyarországon megkezdődik egy mozgalom, különösen fegyveres mozgalom a népi demokratikus rendszer ellen, tá…, minden támogatást, beleértve a katonai támogatást is, meg fogják kapni. Ezt 1953-tól kezdve a Szabad Európa Rádió állandóan hirdette, magyarázta. Nagyon érdekes és föl szeretném hívni a figyelmet arra, hogy a Szabad Európa Rádió kiadta ezerkilencszáz, nem tudom én, ’62-ben vagy ’63-ban az ellenforradalom alatt Magyarországon lévő rádióállomásoknak, rádióadóknak az egész programját. De a saját programját, amit adott 1956. október 23-a előtt és 23-a és 4-e között, mind a mai napig nem adta ki azért, mert ez rendkívül kompromittáló, éppen a tekintetben, amit mondtam. Tehát a harmadik fő ok az Amerikai Egyesült Államok részéről folytatott politikai hadviselés. A negyedik a honi reakciónak a szerepe. Ez a négy fő ok, ami persze nem jelenti azt, hogy más tényezőknek nem volt szerepe, de megítélésem szerint ezek voltak a fő okok. A szovjet hadseregnek a föllépése 1956. október 23-án, éjjel nem volt helyes, ezt a magyar kormány kérte, Nagy Imrével meg a Gerővel meg a többi vezetővel az élen, központi vezetőség döntött, ez egy hibás döntés volt, mert október 23-án és még a következő napokban, a következő héten is volt elég magyar erő arra, hogy úrrá legyen a helyzeten. Más volt a helyzet november 1-jétől. 1956. november 1-jétől éppen a revizionista irányzat szerepe következtében meg a korábban elkövetett hibák alapján a reakció tömegtámogatásra tett szert, kulcspozíciókba kerültek, a hatalom átcsúszott a kezükben, egy olyan helyzet jött létre Magyarországon, ami rendkívül csábító volt a katonai beavatkozásra. Az NSZK-ban mozgósították atomtöltettel ellátott fegyverekkel az amerikai hadsereget. Anglia és Franciaország, Izrael megtámadta Egyiptomot…