Taxi driver György and his wife Maria, 15. 10. 1987, Budapest, Hungary

TranscriptPlease note that this transcript is based on audio tracks and doesn't have to match exactly the video

Mi volt az oka ennek az egész fejezetnek, amiben te most vagy, tehát, hogy két munkahelyed kell, hogy legyen?

Hát, ez azért van így, mert hát kaptunk egy lakást két évvel ezelőtt, hétévi várakozás után, és hát nyolc-nyolc és fél ezer a törlesztés és a rezsink, amit be kell fizetni és hát az én fizetésem egyáltalán nem fedezi és a nejemé se. Tehát a kettőnkét, ha összetesszük, marad körülbelül egy hónapra kétezer forint, amiből meg kell élnünk hármunknak és ezért kellett valami másodállást vállalnom.

Mennyire kell keményen dolgoznod?

Hát, elég keményen, mivel azt lehet mondani, hogy a hét 7 napját majdnem végigdolgozom, pihenés, az minimális, tehát napi öt-hat óra alvások mennek, a többi munkából áll.

Mennyire találod nehéznek pénzügyileg, hogy kijöjjetek a fizetésből?

Hát, én ezt nagyon nehéznek találom, mert nem tudom, valahogy változtatni kéne a dolgokon, talán úgy, hogy a főállásban jobban meg kéne fizetni az embereket, hogy ne kelljen mellette másik állást vállalni.

Mi az, ami még annyira drága, milyen más dolgok a lakáson kívül?

Hát, a lakáson kívül, ami drága? A megélhetés. Tehát az, hogy az ennivalók is folyamatosan, úgy néz ki most is, hogy emelni fogják az árakat élelmiszerből. Akkor olyan, hogy a gyerekholmik ára is megy föl. Tehát mondjuk én a saját magamra a ruházatot nem számolom, mert én általában egy ruhában mozgok egy évben, de hát a gyerekruhák, meg a megélhetés, ez, ami nagyon drága lesz.

Nincsen semmi más választásod ezen kívül minthogy ennyit dolgozol?

Hát, ezen kívül nincs. Tehát vagy többet dolgozom, vagy változtatok a főállásomban, hát, elmegyek tengerésznek és akkor nem vagyok itthon, tehát akkor kilenc hónapig nem fogok a családi kasszából elvenni egy fillért se, tehát rám nem kell kilenc hónapig egy évben törődni. Így jönnénk ki esetleg még jobban, de hát akkor a családi élet kárára menne az egész.

Hogy érzed magad egy heti munka után?

Hát, meg kell mondjam, még nem érzem magam fáradtnak, de azt tudom, hogy a tűrőképességem előbb-utóbb a végére ér.

Mit gondolsz a jövőről? Gondolod, hogy a következő néhány hónapban éppen esetleg könnyebb lesz?

Nem, ez egyre nehezebb lesz, tehát egyre többet kell dolgozni, ami után, azt hiszem, hogy az alvást lehet, hogy ki kell iktatni az életrendemből.

Gyakran látod a feleségedet és a gyerekedet, tudsz velük elég időt tölteni?

Hát, nem sűrűn. Tehát amikor úgy jön össze az idő, hogy megint összeveszünk rajta, hogy miért nem vagyok itthon, akkor két napig tart, hogy haza tudok jönni, mert úgy intézem a dolgaimat, de utána újból el kell menni pénzt keresni és akkor kezdődik elölről az egész.

Ez nem tesz téged nagyon boldoggá, hogy ilyen ritkán látod csak őket, ugye?

Hát nem. Szóval én szeretnék többet velük lenni, de sajnos a gazdasági helyzet és a megélhetés nem engedélyezi.

Mit gondolsz, mennyire nehéz neki ezekkel a helyzetekkel? Számodra ez mennyire nehéz?

Én számomra, úgy érzem, hogy néha nagyon nehéz, sőt mi több, mindig nehéz. Gyakorlatilag én nekem kell megoldani az egész családi életünk szervezését, úgyhogy nekem hármunk helyett kell gondolkodni.

Hogy tudsz megbirkózni azzal, hogy a Gyurit nem sokszor látod és neked kell egyedül a Viktorral lenned?

Tűrőképességem van egy ideig, néha kiborulok és összeveszek a férjemmel, és két napig, három napig minden rendben megy és utána kezdődik újra elölről, hogy másodállásba kell menni a férjemnek.

Mennyire nagy problémát jelent ez neked?

Hát, mint mondtam, hármunk helyett kell gondolkodni, tehát az egész életemet úgy kell beállítani, hogy gyakorlatilag hármunk helyett kell végiggondolnom, végigcsinálnom mindent. Tehát ez idegileg is, fizikailag is megterhelő.

Milyen reményed van, ha van egyáltalán, hogy ez a helyzet jobb lesz majd?

Úgy érzem, ez a helyzet nem lesz jobb, legalábbis az elkövetkezendő két-három évben ilyen reményeket nem táplálok.

Gondolod, hogy nagyobb családi élet lehetne nálatok?

Természetesen, hát végül is azért vagyunk egy család, hogy nemcsak papíron, hanem a gyakorlati életben is, viszont sokkal jobb lenne együtt tölteni több időt, kirándulni, és egyebeket, de ez utóbbi egy évben gyakorlatilag nem volt.

Miért nem próbáltatok egy olcsóbb lakást szerezni és egy kicsit könnyebben élni?

Hát, nincs olcsóbb lakás itt. A lakásárak csak emelkednek. Amikor volt egy kis pénzünk, akkor megint felemelkedtek a lakásárak, tehát nem tudtunk vásárolni, nem tudtuk utolérni magunkat.

Mennyi pénzetek marad azután egy héten, vagy egy hónapban, hogy kifizettetek mindent?

Hát, ha kifizettünk mindent, a főállásból körülbelül kétezer forint marad, a kettőnk főállásából és abból kéne egy hónapot élni három embernek, ami sajnos nem megy, tehát ezért kell elmennem másodállásba dolgozni.

Mennyire alul fizetnek téged? Többet kéne, hogy fizessenek a főállásodért?

Hát, szerintem igen. Tehát az iskolai végzettséget, meg sok mindent figyelembe véve többet kellene. Tehát én így az országos átlagnak mondjuk a középszínvonalán állok vele, a főállásomban. Tehát középszinten, ez nem azt jelenti, hogy magas vagy alacsony, úgy közepes. Nem megélhetési színvonal, ha az embernek családja van. Ha egyedül van, akkor meg lehet belőle élni.

Gondolod, hogy tudod ezt így csinálni akár húsz évig is?

Hát, ezt nem tartom valószínűnek. Biztos, hogy ilyen békés öregkort, mint a nagyapám, most lesz nyolcvankilenc, én nem fogom megérni. Tehát ez a mostani hajsza következtében én nem. Tehát taxiban is utassal beszélgettem és azt mondja, fiatalok vagyunk. Mondom, persze és húsz év múlva tele lesz velünk a temető.

Mennyire érzed tipikusnak a helyzeteteket úgy általában, másokhoz képest?

Hát, másokhoz képest? Úgy mondanám, hogy nagyon sok ilyen helyzettel küzdő ember van itt ma per pillanat az országban, és ez általában azokra jellemzők, akik, hát, rosszabb szülői háttérrel indultak el, tehát nem volt, hogy valamilyen anyagi támogatással, vagy bármivel induljanak az életben, és hát azoknak ugyanez a sorsuk, mint nekünk, hogy hajtani kell, küzdeni kell az életben maradásért.

Miért van olyan sok ember, ugyanilyen helyzetben? Mi ennek az oka?

Mondjuk itt vissza lehetne menni egy kicsit a történetben, de ezt hagyjuk. Jó? Szóval, hát, mi az a korosztály vagyunk, amikor sok gyerek volt és hát mi vagyunk most abban a korban, hogy nekünk is sok gyerekeink lesznek és hát ehhez, tényleg nagyon sokat kellene dolgozni és, nem tudom, mindig csak vissza tudok oda kanyarodni, hogy szülői háttér nincs, tehát mi üresről indultunk, nulláról teljesen, és ezt nem tudjuk behozni. Tehát ez egy olyan előnye a velünk azonos korúaknak, de jó szülői háttérrel indulóknak, amit mi soha az életben nem hozunk be.

Mi a te véleményed, hogy szerinted mi az oka annak, hogy olyan sokan vannak ilyen helyzetben, mint ti?

Nem tudom. Azt hiszem, hogy azonos véleményen vagyok a férjemmel, mert szülői háttér, a megfelelő indíttatás, az rendkívül sokat számít. Nagyon sok olyan családot ismerek, nagyon, hát, nem olyan nagyon sokat, akik nászútról hazatérve lakáskulcsot kaptak lakással, arra, amire mi hét évig vártunk itt. Tehát ők már eleve egy olyan előnnyel indultak, amit mi nem tudtunk behozni, csak hét év után.

És ez a behozás is olyan, hogy minekünk ez harmincöt évig tart még pluszba, hogy ezt behozzuk. Tehát én már tizenkét éve nyugdíjas leszek, mire azt mondom, hogy van egy tehermentes lakásom, amivel azt csinálok, amit akarok. Per pillanat nem csinálhatok, mert az OTP is, akitől kaptuk meg a kölcsönöket, akik adták, ők is beleszólnak abba, hogy az enyém, vagy nem az enyém. Ha például én nem fizetek egy részletet, másnap már kirakhatnak a lakásból. Tehát őnekik az a nagy előnyük megvan, hogy nem nulláról indultak. Mi az egészet nulláról és ez így lesz, életünk végéig mindig hátrányban maradunk. Tehát lesz egy előnnyel rendelkező társaság, akit soha nem fogunk utolérni.